A PUMI

A pumi nem tekinthető hazánkban őshonosnak, hiszen csak a XVII-XVIII. Században alakult ki ez a terelő pásztorkutyafajta. Kialakulása a puli és a német (német spicc), illetve francia (Chien de Brie) terelőkutyák keveredésének köszönhető.

Első írásos emlékünk a pumi név használatával kapcsolatban 1795-re vezethető vissza, Dr. Hankó Béla munkájában találkozhatunk vele.. Pethe Ferenc is említést tesz erről a fajról 1815-ben megjelent Természet históriája című könyvében.

A pumi szó a eredete valószínűleg a pomeránus szóban gyökerezik. Pomeránia egy hajdani porosz hercegség volt, melynek síkságain a földművelés és állattartás volt a jellemző.

Az 1923-tól jelenik meg a pumi önálló fajként, mikor is a gödöllői bemutatón a pulitól egyértelműen különválasztják. 1924-ben már 134 törzskönyvezett egyede van a fajtának. Raitsits a fajtaleírás során arra törekedett, hogy a két fajtát minél inkább el lehessen különíteni egymástól. A puli előnyeit a puminál hibaként írta le, a pumi fajtabélyegeit a pulinál diszkvalifikáló tényezőként határozta meg (fej alakja, fültartás, szőrzet).

A fajta első tudományos leírása 1935-ben történt és Dr.Anghi Csaba nevéhez fűződik.

A hetvenes években a tenyésztést Dr. Ócsag Imre egyetemi tanár, az állattenyésztéstan professzora, mint a fajtaklub elnöke irányította. Tevékenysége nyomán sokat javult a fajta típusa és külleme. A finn tenyésztők ekkor már jelentős egyedszámú, kitenyésztett állománnyal rendelkeztek. A fajta törzskönyve Magyarországon ma is nyitott.

Az utóbbi évtizedben a tenyésztők felismerték a céltudatos szelekciót, aminek köszönhetően tudotosult a puli és a pumi közötti lényeges különbség.

Az állomány típusa homogenizálódott. Ma legdivatosabb a szürke számos árnyalata. Ritka a valódi fekete. Egyre több a fehér színű egyed. A tenyésztők a  fajtaklubok szervezésében terelő ösztön próbákat rendeznek. A kiállításokon rendezett fajtabemutatók, ügyességi versenyek, terelőbajnokságok szélesebb körben ismertté tették a pumit.

Ma is dolgoznak törzskönyves pumik a pásztorok mellett, de a leginkább a sporttenyészet és a kiállítások világa alakítják a fajtát.

Legfontosabb bírálati szempontok: Terrieres karakter, test és koponya arányok, jó kötésű, stabil felső vonal, típusos de elegáns szőrzet, ívelő, nem szorosan záródó farok tartás.

Fajta standard

Származása:
Magyarország
Felhasználása:
Terelő pásztorterrier. Kiválóan alkalmas a nagyobb állatok terelésére is. Jó szimatú. Házőrzésre, dúvad és rágcsáló irtására igen bevált. A luxustartást is jól bírja. Nagy mozgásigényű, kitűnő kísérő és sport kutya.
FCI besorolása:
I. fajtacsoport őrző és terelőkutyák. Juhász és pásztorkutyák (a svájci havasi kutyák kivételével)
1. szekció Juhászkutyák
Munkavizsgára nem kötelezett fajta.
Rövid történeti áttekintés:
A XVII - XVIII. Században Magyarországon alakult ki az ősi puli, valamint az országba bekerült német és francia terrier jellegű terelő ebek kereszteződése folytán. A XX. század eleje óta önálló kutyafajtaként jegyzik.
Általános megjelenés:
Középnagy testű, nagyon élénk vérmérsékletű, bohókás megjelenésű, terrier jellegű pásztorkutya. A terrier jelleget leghatározottabban a feje mutatja: az arcorri része megnyúlt, füle felálló, melynek felső egyharmada előre bicsaklik. Törzse és a végtagok oldalról négyzetes formát mutatnak. Nyaktartása a közepesnél magasabb, állandóan figyelő jellegű. Szőrzete középhosszú, göndör, vagy hullámos, tincsekbe rendeződő. Több színben előfordul, de mindig egyöntetű kell, hogy legyen.

Fontos méretarányok:
Testhossz / Marmagasság: 1/1
Mellkasmélység / marmagasság: 45-50/100
Mellszélesség / marmagasság: 30-33/100
A nyak hossza megegyezik a fej hosszával, és a marmagasság 45 %-át teszi ki. Az orr hossza a fejhossz 45-50 %-a.

Viselkedés és jellem:
Nyughatatlan vérmérsékletű, nagy munkakedvvel megáldott, rendkívül élénk terelő eb. Vakmerően bátor, az idegenekkel szemben bizalmatlan. Értelmessége, élénksége, véleményalkotó és -nyilvánító képessége, rámenős természete miatt mindig magára vonja a figyelmet. Elég hangos fajta. Egész megjelenése tettrekészséget és hatalmas temperarumot sugároz. Állása, figyelő magatartása mindig tevékenykedő testtartást mutat. Félénkség, vagy flegma viselkedés - fajtaidegen tulajdonság.

TESTFELÉPÍTÉS
1. Fej
Megnyúlt, viszonylag keskeny. Alakjára a megnyúlt arcorri rész nyomja rá a bélyegét.
Agykoponya:
Koponya: A fejtető közepesen széles és domború. A homlok hosszú, kevésbé domborodó, oldalról lapos. A szemboltívek mérsékelten fejlettek.
Stop: A stopvonal alig érzékelhető. A homlok síkja a szemboltívek között szinte egyenes vonalban folytatódik az orrhátra.
Arckoponya:
Orrtükör: Keskeny, egyenes metszésű, valamennyi színváltozatnál fekete.
Fang: Az orrhát egyenes. Az arcorri rész megnyúlt, és elkeskenyedő, de nem hegyes.
Ajkak: Feszesen simulnak a fogsorhoz, sötéten pigmentáltak.
Állkapocs/Fogak: Az állkapocs erős. Fogazata szabályos, ollós záródású, teljes. Fogai fejlettek, erősek, fehérek.
Pofa: Jól izmolt.
Szemek: Közepes nagyságúak, ovális alakúak, kissé ferde metszésűek, élénk, értelmes kifejezésűek, sötétbarna színűek, közepes távolságra helyezkednek el egymástól. A szemhéjszél feszesen zárt, jól pigmentált.
Fülek: Magasan tűzöttek, felállóak. A fül csúcsa felső harmadában határozottan előre és kissé oldalt bicsaklik. Közepes méretűek, arányosak, formája fordított V- alakú.
2. Nyak
Középhosszú, kissé ívelt, jól izmolt; a közepesnél magasabb illesztésű, a vízszintessel 55 fokos szöget zár be. A nyak bőre feszes, száraz, ránctalan.
3. Törzs
A törzs hossza azonos a marmagassággal - négyzetes felépítésű. Csontozata finom és szikár. Izomzata jól fejlett, nem terjedelmes, különösen feszes és szívós. Arányos, harmonikus megjelenés mellett rendkívül szikár fajta.
Felső vonal: Egyenes
Mar: Határozottan kiemelkedik, hosszú, és hátrafelé lejt.
Hát: Rövid, egyenes és feszes.
Ágyék: Rövid, feszes kötésű, szintén egyenes.
Far: Rövid, enyhén csapott, közepesen széles.
Mellkas: Szügye egyenes síkú, nem domborodó, nem széles, inkább mély. Bordázata nem dongás, inkább lapos. Mellkasa mély és hosszú, jó íveltség esetén a könyök magasságáig húzódik.
Has: Feszes, hátrafelé felhúzott.
Alsó vonal: Kifejezetten előremélyülő.
4. Farok
Magasan tűzött, határozottan felfelé induló, a far fölött élére állított kör alakot képezve a kereszttájékra kunkorodik. A farok koronaszőrzete 7-12 cm hosszú, szálkás jellegű, dús, szerteálló, kevés aljszőrzetet tartalmaz. A kurta farok, és a farkcsonkítás nem megengedett.
5. Végtagok
Elülső rész:
Az elülső végtagok a szügy síkjából kiindulva függőlegesen támasztják alá a törzset. A két végtag oszlopos, párhuzamos, nem túl széles állású.
Lapocka, váll: A lapocka hosszú és meredek. Dőlésszöge a vízszinteshez viszonyítva 55 fok. A vállbúbok a szügy síkjából nem domborodnak ki.
Felkar: Rövid, jól izmolt. A lapocka és a felkar által bezárt szög 100-110 fok.
Könyök: Szorosan a testhez záródó.
Alkar: Hosszú, szikár.
Elülső lábközép: Meredek.
Elülső mancsok: Szorosan zártak, boltozatosak - macskamancsok. A talppárna rugalmas. A karmok erősek, feketék vagy palaszürkék.
Hátulsó rész:
Általános: A hátulsó végtagok nagyon erősek. Oldalról nézve hátraállítottak. Hátulról nézve a végtagok párhuzamosak, egyenesek, nem túl szűk, és nem túl széles állásúak.
Comb:. Izmos, hosszú, hátraállított.
Térd: Az elülső végtag könyökével egy vonalban helyezkedik el.
Lábszár: Izmos, hosszú.
Csánk: Szikár, és élesen kirajzolódik. A csánkízület a vízszintessel 45 fokos szöget zár be.
Hátulsó lábtő: Rövid, meredek, szikár.
Hátulsó mancsok: Elülsőkkel azonosak. Fattyúujjak nem kívánatosak, eltávolítandók.
6. Mozgás
Járása igen élénk, temperamentumos. Lépése rövid, nagy energiájú, mozgása "pattogó", dinamikus. Hetykén, büszkén jár. Ügetése könnyed, harmonikus; hátulsó végtagjait pontosan a mellsők nyomába helyezi. Vágtája böködő szökdécselés, nagyon gyors, és fordulatos.
7. Bőr
Ránctalan, feszes, erősen pigmentált. A szabad bőrfelületek palaszürkék, vagy feketék.
8. Szőrzet
Tincseket képező göndör, vagy hullámos, sohasem sima, és sohasem zsinóros. Átlagban 4-7 cm hosszú, kisebb-nagyobb tincsekbe rendeződő, rugalmas, bozontos és sűrű. Erőteljes, de nem durva, szálkás jellegű felszőrökből és puha aljszőrökből tevődik össze.
A füleken dús, szerteálló, szálkás koronaszőr van. A szem és az arcorri rész szabadon kivehető. A szőrzet kívánatos felkészítési formája a kézi trimmelés. A fejen és a végtagon ollóval történő igazítások lehetségesek. A teljes szőrzet nyírása nem kívánatos.
Szín:
- A szürke különböző árnyalatai /a születéskor általában fekete, idővel kiszürkül/
- Fekete
- Fakó: vörös, sárga krém alapszínek /a fekete, vagy szürke árnyékoltság és a kifejezett maszk kívánatos/
A szőrszín mindig fedett, egyöntetű legyen. A csokoládébarna szín, tarkázottság, minden összefüggő, élesen elkülönülő színrajzolat /pl. cser jegyek, nyergesség/ kizáró ok. 5 cm-nél kisebb átmérőjű fehér mellfolt és a lábujjakon fehér tűzés nem hiba.
9. Méretek
Marmagasság:
Kanok: 41-47 cm, ideális nagyság: 43-45 cm
Szukák: 38-44 cm, ideális nagyság: 40-42 cm
Testsúly:
Kanok: 10-15 kg, ideális testsúly: 12-13 kg
Szukák: 8-13 kg, ideális testsúly: 10-11 kg
10. Hibák
Az előbb említett pontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, amely értékelésének pontos arányban kell állnia az eltérés fokával.
11. Kizáró hibák
- Kerek, puliszerű fej. A fej 40%-ánál rövidebb arcorri rész.
- Erős, kifejezett stop.
- Kettőnél több P1-es, és minden más fog hiánya.
- Előre és hátraharapás, keresztharapás.
- Egyenesen felálló, tövéből lógó, vagy felemás fülek.
- Rövid, sima szőrzet. Hosszú, erőteljesen nemezesedő, vagy nyílt, szerkezet nélküli szőrzet.
- Színhibák.
- A standard leírásban rögzített, előírástól eltérő méret.

Utólagos megjegyzés:
A kanoknak két, teljes egészében a herezacskóban elhelyezkedő, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkezniük.