A puli családfájának gyökereit valahol a messzi Ázsiában kell keresnünk. A honfoglalás előtti időkben a magyarok állatainak terelése, vagyonainak védelme volt a feladata. Számos Krisztus előtti régészeti leleten – szobrokon és rajzokon - is már megörökítették ezt az ebet.

A külterjes pásztorkodás az 1900-as évekig ezen faj virágzását hozta magával. Ám ekkor a bekövetkezett gazdasági változások (belterjes állattartás) a faj alkalmazhatóságát is megváltoztatták. Kevesebb lett a nyáj, kevesebb állat kellett a tereléshez. A fajtát a végleges eltűnéstől mentette meg Raitsits Emil, aki felfedezte ezen kutyák parlagon heverő értékeit. Az ebek bekerültek a tanyákra, falvakba, városokba és újabb munkaköröket töltöttek be: házőrző, személyvédő, szoba és luxus ebek lettek. Sőt a rendőrségi munkákban is tökéletesen megállták a helyüket. Elég csak Szegedi Kóbi Bikficet, Kispesti Őrszem Kadét, Újpesti Őrszem Apródot említeni, akik neve a pulisok között a mai napig fogalom. Sok példányuk szerepelt cirkuszokban, varietékben. Ébersége, igénytelensége és szimata miatt előszeretettel alkalmazták határőri és mezőri szolgálatra is. Ehhez a kimagasló belső értékek mellett a termeti adottságai is megvoltak. Abonyi-Anghi-Márki féle szabvány (1930.) négy méretbe osztályozta a pulit: 1. Nagy, vagy rendőr puli, 2. közép nagy puli, 3. kis puli, 4. törpe puli. Tehát mindenki megtalálta az igényeknek, munkakörnek megfelelő méretet.

A II. Világháború azonban változást hozott a pulik életébe is. A varosokról visszakerültek a pusztákra. A városi tenyésztés révén Magyarországon és külföldön is egyre inkább elterjedt a házi jelző, a hobbi vagy luxus kutya címszó, megfeledkezve a fajta igazi „feladatáról” a terelésről. Ezért a négyféle méretbeli osztályozást eltörölték, s a közép nagy puli lett a kívánatos standard nagyság.

Elérkeztünk tehát a fajta életében egy olyan válságos időponthoz amikor a pulit a luxus ebek, jobb esetben a házőrzők kategóriájába skatulyáztuk be. Éppen arra a helyre, ahol világviszonylatban is a legnagyobb a konkurencia. A létező összes fajta kb. 90 %-a vetélytárs.

A küllemre történő tenyésztés a pulik vérmérsékletének gyengülését hozta magával, csökkent a temperamentumuk. Ugyanakkor pontosan emiatt jött létre az egyöntetű, tetszetős, homogén megjelenésű puli. 1990-as években  elindult egy olyan folyamat, amikor a terelő fajtáink, köztük a pulik tereléshez való hajlamát is vizsgálják. Ennek eredménye lesújtó volt a pulisok számára. Mint kiderült, a három terelő fajtánk közül a puli rendelkezik a legkevesebb terelő hajlammal. Ami valljuk be őszintén nem túl meglepő, hisz a fajta évtizedeken keresztül luxus körülmények között élt. Azonban aggodalomra semmi ok! Rengeteg puliban ott szunnyad a terelő ösztön, csak fel kell benne ébreszteni. A rendszeresen megrendezésre kerülő terelőversenyeken pulik is sikeresen szerepelnek.

Fajta standard

Származása: Magyarország
FCI besorolása:
I. fajtacsoport juhász- és pásztorkutyák
I. szekció: juhászkutyák
Munkavizsga nélkül
Általános megjelenés:
Középméretű, szilárd szervezetű, négyzetes testarányú, finom, de nem túl könnyű csontozatú. Kissé szikár testének minden része jól izmolt. Az egyes testrészek alakulása nehezen ítélhető meg, mert testét erőteljes, szalagokat, vagy zsinórokat képező szőrköntös fedi. Bírálat során ezért célszerű végigtapintani. A fej szőrzete oly mértékben dús, hogy a fejet kereknek mutatja, és a szemeket árnyékolja. A kereszttájékra szorosan záródó, dús szőrzetű farok hátrafelé enyhén emelkedő testforma látszatát kelti.
Fontos méretarányok:
Törzshossz: 1/1
Fanghossz/fejhossz: 3.5/10
Mellkasmélység/marmagasság: 4.5/10
Övméret/marmagaság: 12.5/10
Fülhossz/fejhossz: 5.2/10
Viselkedés és jellem:
Élénk vérmérsékletű, rendkívül tanulékony fajta. Gyermekszerető, kitűnő házőrző. Mai formája a sporttenyésztés hatására alakult ki.

TESTFELÉPÍTÉS
1. Fej
Elölről nézve kerek, oldalról nézve
eliptikusnak látszik.
Agykoponya:
Koponya: Kicsi, és finom. A szemboltívek erősen fejlettek.
Stop: Gyengén fejlett
Arckoponya:
Orrtükör: Viszonylag kicsi, fekete színű.
Fang: Nem hegyes, az orrnyereg egyenes.
Ajkak/pofák: Feszesek, mélyen pigmentáltak.
Állkapocs/Fogak: A fogképletnek megfelelő teljes /42 fog/ ollós harapás.
Szemek: Közepes nagyságúak, sötétbarna színűek, kissé ferde metszésűek, élénk, értelmes kifejezésűek. Közepesen távol helyezkednek el egymástól. A szemhéjszél feszes, és jól pigmentált.
Fülek: Széles alapúak, középmagasan tűzöttek. A lógó fülkagylók kerekített V alakúak.
2. Nyak:
Középhosszú, feszes. Izmos. A vízszintessel 45 fokos szöget zár be. Dús szőrzet fedi.
3. Törzs
Felső vonal: Egyenes, a faroktartás miatt hátrafelé emelkedőnek tűnik.
Mar: Csak kis mértékben emelkedik a hát síkja fölé.
Hát: Középhosszú, feszes, izmolt.
Ágyék: Gazdagon izmolt, rövid.
Far: Rövid, enyhén lejtős.
Mellkas: Mély, hosszú, jól ívelt bordákkal.
Has: Hátrafelé fokozatosan húzódik fel.
4. Farok
A középmagasan tűzött farok minden esetben szorosan záródik a kereszttájékra. Kiegyenesítve a csánkig ér. Dús szőrzet fedi.
5. Végtagok
Elülső rész:
Lapocka, váll: A lapocka ferdén és feszesen fűződik a mellkashoz. A marból bocsátott egyenes a mell elülső részét annak legmélyebb pontján érinti. A lapocka és a felkar közötti szög 100-110 fokos.
Felkar: Középhosszú, jól izmolt, a test hossztengelyével párhuzamos.
Könyök: Szorosan a mellkashoz simul. A felkar, és az alkar közötti szög 120-130 fokos.
Alkar: Hosszú, egyenes, száraz izomzatú.
Elülső mancsok: Rövidek, gömbölydedek, szorosan egymás mellett elhelyezkedő ujjakkal. A karmok feketék, vagy sötét palaszürkék. A talppárnák sötét színűek, és rugalmasak. A mancsok állása közepesen széles, és párhuzamos.
Hátulsó rész:
A végtagok állása közepesen széles, és párhuzamos. A medence és a comb közötti szög kb. 100-110 fokos. A térdizület szögelése 100-110 fokos.
Comb és lábszár: Hosszú, és jól izmolt.
Lábközép: Rövid
Hátulsó mancsok: Kissé laposabbak az elülsőknél, egyébként ugyanolyanok.
6. Mozgás
Igen élénk, temperamentumos. Lépése rövid, vágtája gyors, rendkívül fordulékony. Mozgása gyakran jellegzetesen aprózó, pörgő, szökdécselő.
7. Bőr
Ráncoktól mentes, feszes, erősen pigmentált. A szabad bőrfelült minden színváltozatnál fekete, vagy sötét palaszürke.
8. Szőrzet
Kölyökkorban tömött, hullámos, vagy göndör lefutású. Később fürtöket képez, majd erős szerkezetű szalagokat vagy zsinórokat alkot. Szőrköntöse durvább felszőrökből és finomabb pehelyszálakból áll. A két szőrtípus határozza meg a bunda jellegét. Amennyiben a felszőr aránya nagymértékben meghaladja a pehelyszálakét, a szőrköntös nyitott, jellegtelen szerkezetet mutat. A kívánatosnál több pehelyszál túlságosan lágy szerkezetű, nemezesedő, nehezen kezelhető szőrzetet eredményez. A kétféle szőr genetikailag meghatározott helyes aránya alakítja ki a könnyen ápolható, esztétikus megjelenésű szalagos, vagy zsinóros formát. A zsinórok mérete a fartájékon, az ágyéktájon és a hátvonalon a leghosszabb /20-30 cm/. Legrövidebb a fejen, és a végtagokon /10-12 cm/. A fej ernyőzöttsége akkor ideális, ha a szőr erős szerkezetű, zsinórszerű lefutású. És jól takarja a szemeket és az arcorri részt. A kifésült, az elhanyagolt, gubancos szőrzet egyaránt nem kívánatos.
Színváltozatai
- Fekete
- Fekete, kissé rozsdavörös, vagy szürke árnyalattal
- Fakó, határozott fekete maszkkal a pofa körül
- Szürke
- Gyöngyfehér, zsemleszínű árnyalattól mentesen
A szügy tájékán maximum 5 cm átmérőjű fehér folt megengedett. Az ujjak közötti fehér tűzöttség nem számít hibának.
Minden más jellegű jegy, színeltérés hiba.
9. Méret
Marmagasság:
Kanok: 39-45 cm, ideális méret: 41-43 cm
Szukák: 36-42 cm, ideális méret: 34-40 cm
Testsúly:
Kanok: 13-15 kg
Szukák: 10-13 kg
10. Hibák
Az előbb említett pontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, amely értékelésének pontos arányban kell állnia az eltérés fokával.
11. Kizáró hibák
- Rövid, nyílt szerkezetű, sima szőrzet
- Sarlószerű, vagy zászlós faroktartás
- Színhibák és foltosság
- Előre- vagy hátraharapás
- P2-3-4, és M fogak hiánya
- A standardban rögzített mérettartománytól eltérő méret