Drazsé szépen növekedett az idő múlásával. A ketrece meg... Mintha kimostuk volna! Úgy összement! Assy meghekkelte a harmadik a szintet. Egy kis placcot csinált a tetejére, így növelve az alapterületét. Ez műanyagból lett megcsinálva. Drazsé nagyon élvezi, szeret rajta hemperegni.

Kicsi görink fizikai fejlődéséval együtt a pszichikai fejlődése sem maradt el. Sőt!

Akkora ego-ja van a drágának! Ha valami nem úgy van ahogy Ő azt elképzelte, akkor megsértődik! Rámnéz "Ezt akartad? Ez most jó neked?" nézéssel, felhúzza az orrát, látványosan elfordítja a fejét és duzzogva elvonul az ágy alá. Ez az állapot nem tart nála sokáig. Kb.10 perc múlva már a bosszún ügyködik. Ilyenkor borítja le a kólát az asztalról egyenesen a billentyűzetre, vagy dugja el a számunkra fontos dolgokat, amikkel nem biztos, hogy neki kellene játszania. Például a bankkártyát, a körömvágó kisollót.

Nekem? Nagy ego-m? Ugyan már! Az egy dolog, hogy én vagyok a világ legszebb, legokosabb, legjobban nevelt, legillemtudóbb, leg, leg, leg... görije, de hogy nagy ego-m lenne!? Ezt miből gondolod? A kisollót meg nem én dugtam el! Ti dobtátok le a földre... Gondoltam már nem kell... Én jót játszottam vele..

A kártya... Hát ez jó sztori volt! Egyik nap a párom azzal jött haza, hogy nincs-e nálam véletlenül a kártyája, mert nem találja sehol. Persze nálam sem volt. (Különben sem sokra mennék vele kód nélkül! :) Nem?) Felforgattuk az egész lakást, kirámoltunk minden zsebet, kiforgattuk a kocsit, de a kártya csak nem lett meg. Felhívtuk a bankot és letiltattuk a kártyát. Közben Assy-nek el kellett utaznia. Egyik éjszaka arra érbredek, hogy nagy csörömpölés, zörgés van a szobában. Kómásan elbotorkálok a villanykapcsolóig... felkapcsolom a villanyt. Hát Drazsé felforgatta a lakást! A CD-k szana-szét a szobában, a kólásüveg felborítva (szerintem annak a zajára ébredtem), nagy volt a rendetlenség. A kis piszok meg az ágy alól nézi, mit művelt. Állítom vigyorgott is rajtam! Na mindegy! Szóval hajnalok hajnalán nekiálltam rendet rakni. Éppen az elborult üveget állítottam fel, mikor észrevettem, hogy alatta ott van a kártya! Mit kerestük!

Nagy nehezen rendet rakok a lakásban, erre mindent a feje tetejére állít! Ráadásul hajnalban! Normális? Miért nem volt jó az üveg az oldalán? Így is nagyon jól lehetett látni, hogy meddig van... A CD-k meg nem azért vannak, hogy használjuk őket? Egy dobozban álltak az asztal alatt, én csak csináltam velük valamit! Különben is! Te szoktad mindig mondani: "Fő a változatosság!" 

Az elutazás sem volt zökkenőmentes. Mint mindig, most is pakolás előzte a kocsikázást. A hátizsákba kerültek a ruhák, a telefontöltő, CD-k, meg minden, ami kell. A fürdőből a hátizsákba vándorolt a fogkrém, a fogkefe. Ez nagyon érdekes lehetett, mert görcsünk egyből utánna mászott és megpróbálta elcsenni. Az ágyra kivonszolta, majd úgy döntött, hogy egyesével is szemügyre veszi szerzeményét. A fogkrémes tubus nem igazán izgatta a fantáziáját, mert egyből az elektromos fogkefét kezdte el kóstolgatni. (A nyelén az a csúszásgátló műanyag bevonat tele van a fognyomával.) Véletlenül-még nem tudom hogyan-de bekapcsolta a készüléket. Nagyon élvezhette, mert nem akarta odaadni. Nagy nehezen sikerült megszerezin a berregő kütyüt. Visszatettük a hátizsákba. Mikor már mindennel készen voltunk, elbúcsuztunk egymástól és Gábor útnak indult. Mi-Drazsé és én- folytattuk szokásos, hétköznapi dolgainkat. Én mosogattan, rendet raktam, Ő meg rosszalkodott....    Két nap múlva furcsa zajra lettem figyelmes... kerestem, honnét jön a hang... és akkor az asztal alatt... Drazsé és az elektromos fogkefe...mellette a tubus fogkrém... egy kicsit megviselt állapotban... Olyan büszke volt a szerzeményére! "Látod mim van! Ugye megtarthatom?!" Csak úgy csillogott a szeme... Aztán elvettem tőle a fogkefét.(Én szívtelen!) Fújtatott, borzolta a szőrét.... Pár másodperc múlva már a tubust szorongatta a szájában. De ráfázott. Mert az kilyukadt... a paszta meg belement a szájába... Ez nem tetszett neki. Elkezdte rázni a fejét, prüszögött. Egyből rohant az itatójához... Hát ennyi volt az ismerkedésünk a fogápolással...

A kis egértolvaj tudja ám mikor csinál rosszat! Fél szemmel minket néz a kuka kirámolása közben, s látja hogy felé indulunk, uzsgyi a szekrény alá. Tudja, hogy oda úgysem tudunk utánna menni.

Ha nyílik a szoba ajtaja, már ott is van. Azt lesi, mikor lóghat meg.

A hűtő ajtó nyilásával is ez a helyzet, bár akkor inkább a lopnivalók motíválják. Mindegy mi az, csak vihető legyen. Szedtem már el tőle füstölt és hagyományos sajtot, tejfölt, kefírt, joghurtot, gyümit zacsiban, vagy anélkül.

Egyszer, VÉLETLENÜL bezártam a hűtőbe. Valamit kivettem belőle, s men figyeltem eléggé, becsusszant a hűtőbe. Én meg becsuktam az ajtót... Pár perc múlva arra lettem figyelmes, hogy túl nagy a csend a lakásban. Keresni kezdtem, hol lehet a göri. Hát hallom ám, hogy valami zörög  a hűtöben. kinyitom az ajtót, és Drazsé vigyororg a pofámba egy nag darab sajtot rágcsálva...