Nyári kalandok, novemberi kirándulás, vadonat új ketrec, tüzelés, ilyesmik lesznek itt, de ez még a jövő, így amint a jelenhez érünk itt vége lesz egy darabig a mesének, de amint történik valami, írok!

Amúgy a nyári pancsolás az egészen más, mint a fürdés . Nyáron meleg volt. Ilyenkor gazdi tett be nekem a szobába egy nagy lavórt, tele vízzel. Inni ugyan gyakrabban mentem oda, de azért pancsoltam is benne kicsit. Azért a vízért nem vagyok oda annyira, hogy még úszkáljak is benne, de szerintem egy göritől ennyi éppen elég.
Bár a locsolkodás a kertben az jó volt. A nagy melegben a gazdi reszortja volt a locsolás, hogy a fű nem száradjon ki. Persze ez is miattam történik, hogy a fimon fűben tudjak játszani. Szóval ilyenkor gazdi kivitt pórázon engem is. Szerettem ezt, mert jó volt a nedves fűben bujkálni. Néha megpróbáltam a leérkező vízsugarat megtámadni, de nem tudtam megharapni. Vadásztam is! A vízre jöttek fekete rigók fürdeni. Figyeltem, cserkésztem, kúsztam, és ugrottam… De a madarak mindig elrepültek. Gazdi viszont rettentő mulatságosnak tartotta az egészet…
Jópofa dolog volt a virágágyás is, jó dolog volt a sárban tapicskolni. Persze nyakig sárosan törölköztem a gazdi fehér melegítőjébe. Valahol nekem is törölköznöm kell…
Nyáron amúgy napközben sokat aludtam, persze mert pici is voltam. Gazdi tett a ketrecbe egy vízzel telt, lefagyasztott, rongyba csavart flakont. Ehhez jártam hűsölni. 1 flakon kibírta majdnem 8 órán át. Gazdi tesójának a menyasszonya pedig aranyos volt, mert kicserélte a flakonomat, amikor gazdi dolgozni volt.
És mire gazdi haza jött fáradtan, a levegő már lehűlt, én pedig eléggé kipihentem magam ahhoz, hogy sokat-sokat játsszon velem, és szórakoztasson engem. Végül is ezért ő a gazdám, nem???

Gazdi most nem tud gépelni, mert ma macskákat kozmetikázott, és szét karmolták, és harapták a kezét. Amint felépül, folytatja!!!
(2004.03.15)

Gazdi felépült, íme a folytatás:

03.21-i frissítése innen:

Pár szóban említettem már a novemberi kirándulást. 
Ez volt életem első kirándulása a Normafához.
Gazdi már kora reggel felkeltett, és bedugott pár játékot, ennivalót és innivalót nekem, és engem a hordozómba.

Gyors kaja mindkettőnknek, és indulás a kocsihoz. Igaz, itt Kispolszkiról van szó, így erőteljesen zötyögve ( ide oda pattogtam a hordozóban), a hegyen meg erőlködve, de végül 10 előtt felértünk Normafához.

Kiszálltunk, sétálgattunk.

10:05 : Még mindig semmi. Senki sehol. Elég drága sétáltatás  Budapesten, ha senki sem jön. Gazdi kezdett izgulni, így hol felvett, hol letett, csak elfoglalja magát. Idegességében az én fülemet gyurmázta, jól meg is haraptam érte, erre rögtön letett.
Aztán végre, nagy nehezen feltűnt az első göri. Kis nézeteltérés árán tisztáztuk a tulajdonjogokat a hordozóm körül, majd folytatódott az ismerkedés.

Később még többen érkeztek, és tódultak be a hordozómba, persze hiába ordítottam és toporzékoltam, hogy védjem, 10-en jöttek befelé, kilöktek, én meg pislogtam az esőben. Szerencsére gazdi azonnal felvett, és kiengesztelt.

Voltak olyan görik, akikkel jókat lehetett játszani, vagy orrot összedugva elpusmogni  a gazdik fura szokásait, bogarait.
Voltak olyanok is, akiket hiába hívtam játszani, vagy nem foglalkoztak velem, vagy megharaptak.
Egy idő után nagyon kezdtem fázni, és amúgy is körbe jártam mindenkit, így felkéredzkedtem gazdihoz.

Nem akart felvenni ( ilyen szöveggel, hogy a kirándulás, az nem nyakban hordozást jelent), de olyan szépen tudok nézni, a nedves mancsaimat rázogatni és dideregni, hogy gazdi nem tud nekem ellenállni. 
Még jó, hogy indulás előtt volt annyi eszem, hogy belegyömöszöljem a hordozómba a rongyaim mellé a kedvenc törölközőmet is. gazdi elfelejtette volna úgyis. De lám, én mindenre gondolok.
Miután egyenként megtörölgette a praclijaimat, nagy kegyesen megengedtem, hogy a pocakom is megtörölje. Miután meguntam a törölközést, odakaptam a keze felé, csakhogy tudja, ki az úr a háznál. Ezek után nekiindultam felfedezni a többi göri gazdáját is. Meg is volt az eredmény, mindenki engem simizett, még husit is kaptam. És el voltak ájulva tőlem. Persze előadtam magam, volt puszi osztás mindenkinek, és volt "vakard a hasimat is".

Igaz, hirtelen átneveződtem Lilivé, de nem baj, attól még jól éreztem magam, és az én óriási egóm sem sérült meg. (Ez nem tudom mi, de gazdi mondja midig. Ettől én még teljesen tudatában vagyok saját nagyszerűségemnek. Na, nem mintha magamat akarnám fényesíteni...) 

Gazdi egyébként néha amúgy is beszédhibás, így ezen a névcserén nem is csodálkozok. 

Azon viszont igen, hogy a kutyáink igencsak értetlenek. 

Például, ha gazdi ezt mondja, mosolyogva, gügyörészve: "Úúúúgy valagba rúglak titeket..."  - hát mind a kettő úgy rohan felé, és úgy csóválnak, hogy a fentebb említett testrészük majd' le esik.
Én átlátok ám a szitán, ezt mindig akkor mondja, amikor rumlizok, és nem hallgatok a szép szóra.
Szóval, vissza a kiránduláshoz:

Volt ott egy hölgy, Évinek hívták, akitől a fini husit kaptam. Ő valami főmufti lehet a görényesek között, mert mindenki vele akart beszélgetni.
Hát, nekem a husi miatt ő nagyon szimpi lett ( nem úgy mint gazdi a snassz tápjával) , így őt elszórakoztattam egy darabig, további husik reményében.
Be is fészkeltem magam a kapucnijába,  alig akartam onnan kimászni.

Persze utána végig gazdi kezéből szemlélődtem, eszem ágában sem volt lemenni, sokkal kényelmesebb volt, mint odalent locsogni a vízben.
Még beszélgettek jó sokat, aztán, mire mindenki összefagyott, és agyon ázott a hideg esőben, haza indultunk. Meg gazdinak amúgy is dolga volt, állítólag éjszakára ment dolgozni.
Másnap, vagy harmadnap szórakozott egy kicsit a képekkel, valami számítógépen, de tök idegbeteg lett, már megint.

Dühöngött, merthogy 4 óra alatt tudta csak Edkének elküldeni a kirándulás képeit.
De azért igazi, modern nő, ezalatt az idő alatt - állítólag dühében - megevett 1 tábla csokit, 2 zacskó chipset ( ez nem tudom, mi, nekem soha nem ad, azt mondja, a sok só megmérgez. )

Pedig szépen is tudok ám nézni, ha kell. De eddig csak az illatát éreztem. Azt azért nem hiszem, ha valaminek ilyen ó illata van, az ártson nekem.
Ja, és megivott egy csomó kólát is. Szerintem ez csak indok volt, Péter mondja is neki mindig, hogy nem kéne ennyit nassolnia, mert a végén csak egy kissátor fog ráférni.
Amúgy gazdi azt ígéri azóta is, hogy a következő kirándulásra megyünk, de eddig midig dolgozott.

Tavasszal állítólag már ketten megyünk. Vagy hárman. Vagy négyen.
Ugyanis gazdi össze ismerkedett a görkén Tücske és Bercike nevű

lányokkal, és így együtt mennénk. 
Bercikének van görije, Tücsike még csak szeretne egyet, de neki otthon még problémái vannak. Tücsivel néha szoktunk találkozni, szerintem nem lenne rossz göri gazda, bár biztos sokat kéne utazgatnia a görjének. Ugyanis ő Dunaújvárosi. Azt nem tudom hol van, de biztos messze. Tücsike meg ide jár Esztergomba a főiskolára okosodni.
Bercikével nem találkoztam még, gazdi párszor beszélt vele telefonon, de még nem sikerült összehozni egy találkozót sem.
Sajnos az esztergomiakkal ugyan ez a helyzet, gazdi hiába próbálta felvenni a kapcsolatot a környékbeli göritartókkal, eddig semmi eredmény, pedig a környék szép, lehetne nagy kirándulásokat, programokat szervezni....
Azért is mondtam, hogy lehet, hogy 4-en megyünk, vagy még többen, hátha sikerül valamit össze szervezni.

Képzeljétek! Benne voltam a TV-ben!

A gazdi végül is, ahogy ígérte, felvitt márciusban a kirándulásra.
És ott volt 3 ember valami TV-től, és minket kameráztak.
Benne volt a gazdi is, azóta a munkahelyén ezzel szekálják.

Bár gazdiék informatívabbra szerették volna, komoly dolgokról a görikről, de a vágó inkább másrt rakott össze. Lőrinc például mondott egy csomó okosságot rólunk, ezek mégis kimaradtak.
Most folyik annak az intézése hogy az anyagot vágatlanul megszerezzék, de kicsit nehéz a dolog, ki tudja, mi lesz belőle.

Utószó:

Gazdi volt egy konferencián, tavaly, ami nagyjából egész napos volt. Ekkor még nem volt görije, de élvezte más görisek társaságát.

Ezért másokkal együtt úgy gondolja, hogy biztosan jó lenne egy nagyobb találkozó, mint valami tábor, vagy nyaralás. El is kezdte ezt most szervezni, már utána járkál a helyi dolgoknak.

Ha másoknakis tetszik, lehet, hgy itt lenne az I. Vadászgörényes nyaralda.
Bár szerintem szívesen utaznánk el valahová messzire az országban. Sajnos még nagyon kevés az információ, de ami van, az fent van itt az oldalon. (Nyaraláshoz címszóval a menüben)

Bár sajnos nagyon kicsi érdeklődést mutatnak a többiek ez irányban, lehet, semmi sem lesz belőle.

Szerintem mégg rólam is olvashattok majd, mert mellettem minidg történik valami.

Majd mesélek az új ketrecemről, - a jövő héten költözhetek bele, ha megérkezik. Még nem láttam, de állítólag jó nagy. Persze ezt mondta a gazdi a mostaniról is... 

Mesélek a vendégségekről, amik nálunk szoktak lenni.

És itt vannak még azok a dolgok, amiket még nem ismerek:

Az ivartalanítási mizéria - kb 10 napja tüzelek, így gazdi mostanában állandóan a popsimat nézegeti, és  jövő hét vége (március 27.) körülre tervez velem felmenni Pestre.
Ittvan a költözködési dolog, mert ha megkapom a ketrecet, akkor felköltöztetnek ide Péterék kertjébe, akkortól kinti görény leszek én is. ( Ezt sem tudom mi, állítólag jobb dolgom lesz, még ennél is...)

Nem meséltem még Péter családjáról, őket nagyon szeretem, majd őket is lleírom ide.

Arról már nem is beszélek, hogy ha gazdi kiköltöztet engema kertbe, akkor tevezi, hogy beszerez nekem egy társat, egy világos színű pasi személyében.

Gazdi már beszélt is Chillatündével, és Gabával,  úgy néz ki, hogy valamelyiktől vesz majd egy kölyköt.

Na, azért ebbe lesz némi beleszólásom, nem hagyhatom, hogy csakúgy kitúrjanak a helyemről....

Amíg vissza jövök, göripuszi mndnekinek!!!!

Ez itt én vagyok, a a gazdámmal!

Amíg vissza jövök, figyellek ám titeket!!!