Sárkányok márpedig vannak!
2004.01.25. 03:45
|
|
A muglik úgy tartják, ilyen lények nincsenek. A varázsvilág képviselői igyekeznek is megtartani őket ebben a hitükben, hiszen számos óvintézkedést hoztak a sárkányok elrejtésére. |
|
A Mágusok Nemzetközi Szövetsége 1692-es csúcstalálkozóján döntött úgy, hogy 27 fajt, köztük a sárkányokat el kell rejteni. Ezt megerősítette 1750-ben a Nemzetközi Varázstitokvédelmi Alaptörvény 73-as cikkelye. Az eltitkolás azonban nem volt teljesen sikeres, hiszen több olyan esetet is említ Göthe Salamander, amikor egy-egy elkóborolt sárkányt a muglik is megláttak. Több mugli forrás azonban a varázstalan emberek világában is létező sárkányokat említ. Az egyik ilyen varázsvilágon kívüli sárkány a komodói óriás varánusz, amelyet azonban csak komodói sárkányként ismernek. Ezt a fajt 1912-ben írta le a jávai botanikus kert vezetője, akinek a helybeliek segítségével sikerült is négy példányt beszereznie. A komodói sárkány méretei mugli mértékkel tekintélyesek, alig maradnak el a peruvian vipertoth méreteitől: testhossza elérheti a 3 métert, tömege a 135–165 kilogrammot. Tojásai 20 dekagrammot nyomnak, ezeket a földbe rejti, ott kelnek ki. Az újszülött varánuszok 25–50 centiméter hosszúak. Mindössze hétszázezer példányból álló népessége ma szigorú védelmet élvez. A komodói sárkány ragadozó, de helyzetét veszélyezteti, hogy zsákmányállatait (szarvasokat, vadsertéseket) a helyi lakosság is vadássza. Az óriás varánusz a nagyobb állatokon kívül halat, kétéltűeket és hüllőket is zsákmányol, sőt, a dögöt sem veti meg. Tépőfogazatával hatalmas darabokat szakít ki áldozatából; tágulásra képes torkán pedig rágás nélkül, egyben csúszik le a falat. Az állat erőteljes karmos lába éppoly veszélyes fegyver, mint vastag, hosszú farka. Gyorsan mozog, kitűnően mászik, különösen a fiatal példányok rejtőzködnek szívesen a lombozat sűrűjében. Az idős és nagy testű példányok inkább sziklaüregekbe, lyukakba, barlangokba húzódnak. Hitelt érdemlő hírek szerint a komodói sárkányok olykor gyerekekre is rátámadnak, ezért meglepő, hogy az állatkertekben tartott példányok rövid időn belül kezessé válnak. Ennek e jelenségnek legjobb példája a Frankfurtban élő varánusz, aki kutyaként követte mindenfelé az ápolóját… |
|
Halmos B. Ágnes |
|