Ugye emlékeznek azokra a réges-régi térképekre, amelyekben ez a felirat volt olvasható: "Itt pedig a Sárkányok Birodalma van". - kezdi az ápolás birodalmában történő káros események bemutatásáról szóló fejezetét Patrícia Scott az "Ápolóképzés a jövőnek" című könyvben.

A dolog természetesen arról szól, hogy az ápolás birodalmában, ahol az ápolást szabályozó szakmai, jogi, erkölcsi törvények, szabályok biztosítják a tevékenység mindennapi biztonságos életét, ennek az ismert világ határain túl sárkányok leselkednek ránk. Eme ismeretlen helyeket a szakma szabályait betartó ápolónak el kell kerülni. Ennek egyik alapszabálya, hogy a klinikai döntéshozatalt sem szakmailag, sem erkölcsileg nem lehet delegálni. Nevezetesen az orvosi, ápolói felelősséget és kompetenciát nem lehet összekeverni. Aki ezt bármikor megteszi, nehezen tudja meghatározni a szakma és a közvélemény számára, mi is történik, ha egy ápoló az orvosi kompetenciába tartozó tevékenységek közelébe jut és összeütközésbe kerül a törvénnyel. Azzal a törvénnyel, amelyben szabályozott, milyen szakképesítésű, tapasztalatú ápoló kaphat megbízást orvosi kompetenciába tartozó tevékenység elvégzésére (például intravénás technika), valamint az is, milyen feltételek között kerülhet át az említett tevékenység az ápolók mindennapi működésébe, és hogyan csökkenthető a betegek számára veszélyes helyzetek száma. Azon ápolói területeken, ahol ezt a törvény vagy rendelet nem szabályozza, illetve nem nevesíti, a tevékenységgel nem bízható meg az ápoló.

A bevezetőben olvasottak alapján sejthető, hogy ez a cikk a Nyírő Gyula Kórházban történtekre reflektál.

A történetet a tisztelt olvasó feltehetőleg jól ismeri, így csak azt találom fontosnak rögzíteni: egy fiatal, szakiskolát végzett, érettségi vizsgára készülő, a híradások szerint személyiségzavarokkal küzdő ápoló tevékenységéről beszélünk és természetesen másról is. Mert mint tudjuk, az ápoló egy hierarchiában dolgozik, amelynek szereplői az orvosi és az ápolói birodalom területén, gyakran annak határain együttműködve dolgoznak. Maguk és egymás munkája iránt felelősséget éreznek. Ha ezt mindenki tudja, akkor mi lehet az oka a történteknek? A lány kriminalisztikai cselekedete vagy a sárkányok, amelyek rendezetlenség képében az egészségügyben működhetnek?

Találkozhatunk a tisztelettel övezett Hagyományőrző Sárkánnyal (mint szemlélettel), aki a hagyomány trónján ül, körülvéve a "Mindig így csináltuk" sárkányok egész seregével, ahol minden szankció nélkül szóbeszéd tárgya lehet az engedély nélkül történő injekciózás. Itt bocsánatos bűnnek számít, ha egy nővér Tip mosogatószert tesz a betegnek adandó beöntésbe. Az effajta gondolkodás előre biztosítja a szereplőket.

Ennek kapcsán érhető tetten a minél több hibát vétő nővér esete sajtóban történő megdicsőülése képzettségét, a szakmai szabályok betartását és megbízhatóságát illetően. Aki, mint látható az eset kapcsán, nem felelt meg ennek az álomképnek, szigorú elbocsátó szavakat váltott ki a Nyírő Gyula Kórház igazgatójából: "Sajnálom, hogy nem a szomszédos kórházba jelentkezett és került be ez a nővér." Felmerül a kérdés: Ha nem F. Tímea ügye, akkor a "Hagyományőrző Sárkány" gondolkodás szerint tovább folytathatta volna a szakma szabályait lépten-nyomon megszegő tevékenységét?

Vajon ugyanez a "Hagyományőrző Sárkány" szemlélet mondatta ki hónapokkal ezelőtt a kórház főnővérével: "… olyan a helyzet, hogy minden munkás kézre szükség van. Ha a prostituáltak között akad ápolónő, fogadjuk…"

Nem vagyok naiv. Pontosan tudom, hogy a kórházak többségében reggel az ápolási igazgatóknak legelső kérdése, hogy mi történt az éjjel? Bejött-e mindenki? Megfelelt-e a szakképzett nővér mellé beosztott alacsonyabb képzettségű vagy tapasztalatlan ápoló? De ezek a vezetők, ápolási igazgatók és főnővérek inkább maguk állnának be a betegágy mellé, mint hogy egyszer kockáztassanak.

Ha már a Sárkányok Birodalmában járunk, akkor jó lenne, ha felismernénk a "Csinálj Mindent Sárkány"-t is, aki előbb említett társához hasonlóan szintén veszélyes. Aki a betegek mosdatása és team munkában a megfelelő helyen való részvétel helyett az igen imponáló orvosi tevékenységek körül tüsténkedik. Aztán egy szép napon ezek a sárkányok az eddig jól leeresztett függönyök mögül előbújnak. Megjelennek a gyilkossággal vádolt lány kihallgatása kapcsán a rádió és a televízió riportjaiban, az újság hasábjain. Mi pedig kétségbeesetten próbáljuk elmondani hivatásunk szabályait és értékeit.

Arról beszélünk ilyenkor, hogy ma már a korszerű képzés - 18 év felett - érett emberekkel indul, és a régebbi képzésben résztvevők személyes áldozatvállalással frissítik fel ismereteiket. Azt is mondjuk, hogy a diplomás ápolók, akik az új évezred letéteményeseiként egy szakma, egy hivatás megérdemelt és elismert képviselésére vágynak. Elmondjuk, hogy megindítjuk az egyetemi ápolóképzést és megpróbáljuk végre utolérni azokat, akik máshol, jobb körülmények között az ápolói hivatást teljes mértékben professzionálissá tették.

A "Hagyományőrző Sárkányok" a rendeletek sorai közé is beférkőztek. Ember legyen a talpán, aki a logikátlanul felállított szakmai képesítési követelményrendszerek sorai között megtalálja az intravénás technikák alkalmazásának jogát és ápolókat illetően. Egy hivatás kiválósága ott kezdődik, ahol a nagyléptékű cél és az erős szakmai-etikai-jogi szabályozás találkozik. Előbb azonban a Sárkányok Birodalmában kell rendet tenni!

Rozsos Erzsébet adjunktus