Érdekes megfigyelést tettem. Mami egy fura krémet vett magának, amit ha magára ken, akkor csillog. Tetszett nagyon, így gondoltam, megkóstolom, milyen lehet. Fura íze volt, de utána nekem is csillogott a nyelvem! Nagyon szép volt, így két órán keresztül kilógó nyelvvel mászkáltam, hogy érvényesüljön a csillogásom. Este a szokásos esti sétánkra indultunk, de most papi is jött. Ennek nem annyira szoktam örülni, mert megy, mint a golyó, mi meg lányok, loholhatunk utána. „Nem igaz, hogy mindig erre a görényre kell várni, miért nem jön gyorsabban?- kérdezgeti papi. „Miért-miért, ekkora lábakkal hogy lépjen nagyobbat?!” – így a mami. Érdekes volt, hogy nem a szokott útvonalon mentünk, hanem egészen másfelé. Az az igazság, hogy én már nagyon fáradt voltam, és melegem volt, mert bezzeg innivalót megint nem hoztak nekem! Különben is, miért kell így rohanni? Mami megsajnált, és kézben vitt tovább. Ez igen, ez ám a séta! Jó fél óra telt el, amikor végül megálltunk egy ház elõtt, ahonnan fincsi illatok szálltak ki az ablakon. Bementünk. Mamiék beszéltek valamit a benti emberekkel, majd átmenve a házon, egy kertben kötöttünk ki. Ott kinn székek voltak és asztalok, és itt-ott emberek ettek valamit. Leültünk az egyik asztalhoz rögtön a fal mellé. Én persze egybõl felfedezõútra indultam volna, de mami kikötött! Dühösen rángattam a madzagaimat, miközben valaki odajött az asztalhoz, kérdezgetett és irkált valamiket. Kitaláltam, hogy felmászok a falra. Ez egyszerûnek tûnt, mivel a falra szép zöld növény futott fel keresztül-kasul, gondoltam azon át én is fel tudok mászni, aztán járok egyet a tetõn. A gondolatot tett követte, majd idõvel mami közbelépése. Körülbelül derékmagasságban járhattam már, amikor halkan dünnyögve leoperált az ágakról. Az ölébe vett, én pedig úgy döntöttem, hunyok egyet. Már kellemesen be is fészkelõdtem, majdnem el is aludtam, amikor az elõbbi néni, aki irogatott az asztalunknál, visszajött, kezében két nagy tányérral! Fini gõzölgõ kaja volt rajta! Jaj de jó, eszünk? – keltem fel gyorsan! És mi a menü? Mi ez? Muti? Na, ne lökjél már ki a tányérból! Kérek egy harapást! Hé! – visítoztam, mire mami megfogott, és kikötött a nem messze lévõ kerítéshez! Kikötött! Engem! Ó, micsoda megaláztatás! Magamat megtagadva nem sértõdtem meg, hanem törtettem volna oda a kajás tányérhoz, de nem értem el addig. Hamarosan mami lopva adott nekem sonkát, szalámit, kukoricát. Egy szem kukorica azonban átgurult a kerítés alatt, le a kert sóderes részére! Utána vetõdtem, és veszettül keresgéltem azt az egy darab kukoricát, de próbáltatok már megkeresni egy ilyet a sóderben? Nem találtam sehol. Közben feltekertem magam a lécekre, a székek lábára, és a többi vendégre. Hamarosan nagy hangzavar támadt, mire mami jött, és kiszabadított. Elegem is volt már, el is fáradtam, így elszenderedtem az ölében. Már épp álmodni kezdtem, amikor megint megzavartak, és felálltak. Hazaindultunk, miután az ott jövõ-menõ néninek papiék papírdarabokat adtak. Szerintem megvesztegették. Kerestem az autót a ház elõtt, de sehol sem láttam. Reméltem, valaki idehozta nekem, merthogy én gyalog nem megyek haza, az biztos! Holt fáradt vagyok, nem megyek egy lépést se! És ekkor megláttam! Nem pont olyan színû és formájú volt, de nyitva volt az egyik ajtaja, és a célnak megfelelt. Valaki ült is benne, a nyitott ajtó mellett. Odasétáltam, és beugrottam arra a bizonyos üres ülésre. Helló! Zöldfa utca! Indulhat! – mondtam vidáman és megkönnyebbülten. Mami zavart arccal nézett be a kocsiba, miközben a mellettem ülõ fiatalember sikoltozott és kiabált. Mi lelhette? Talán megcsípte egy darázs? „Elnézést, nagyon szeret autózni”- magyarázkodott mami, és kicibált az ülésbõl. Persze én kapaszkodtam húsz körömmel az ülésbe, de nyers fizikai erõt alkalmazott velem szemben. Persze gyalogolhattam hazáig. Mami beszámolója: Sétálni indultunk Syddel, majd Gábor kitalálta, rendeljünk pizzát. El is sétáltunk a pizzériáig, viszont már olyan éhesek voltunk, hogy inkább ott ettük meg. Kiülünk a kerthelyiségbe, Syd nem kis riadalmat keltett a vendégek körében. Azért aranyos volt, persze még egyszer nem biztos, hogy elvinnénk õt. Hazafelé beugrott egy idegen autóba, a sofõrre ráhozta a frászt. Meg rám is.